Ba-tor-ba-bo - A családunk

Vagány vagyok...

illetve csak gondolom magamról.:-(( Leírom az előzményeket:

Történt, hogy nem volt valami jó kedvem kedden este. Szétbőgtem a fejem. ( Majd leírom, hogy miért. Nem egyszerű dolog. De majd egy másik bejegyzésben.)

Aztán szerdán borzasztó jó idö volt már kora reggel. Elmentünk anyuhoz még ovi előtt Bogival, mert hozott Boginak a körházra pizsiket meg zoknit meg bugyit. Elvittem Bogit oviba és eldöntöttem, hogy hazajövök, megreggelizek és elmegyek Hevesre...kicsit kimozdulok itthonról. És közben bevásárolok.

Összekészítettem a cuccomat és beültem a kocsiba, ami nem indult el. ( Már előtte való héten pénteken ott hagyott egy bolt előtt....a szerelő hozott haza a szakadó hóesésben totál felpakolva.) Sűrű káromkodások közepette felraktam az aksit tölteni és egy félóra múlva pöccre indult...DE nem mertem vele elindulni, mert eszembe volt még péntek.

Kijött a szerelő, ránézett, indult az autó. De aznap már nem mentem sehová, mert Bogiért mennem kell minden délben ( AZ ovink ugye átmeneti helyen van és mindenki aki itthon van, elhozza alváskor a gyereket.)

Másnap csütörtökön ugyanez lezajlott...bár akkor már nem is volt olyan szép idö volt és ködölt is. De még pénteken sem tudtam sehová sem menni. Ez nagyon elkeserített. Olyan rossz volt, hogy elterveztem valamit és nem tudtam megvalósítani.:-(

Pénteken este végül is szerelőhöz került a kocsi, generátort cserélt benne ( mert ezért nem indult be néha, hogy nem volt töltése.)

És akkor a vagányságom története: Ha már nem mehettem sehová és itthon kellett dekkolnom ebben a jó időben hozzáfogtam pakolni. Szombaton volt mindez ugye. Bogi is kinn volt az udvaron és kapált. Én meg először hozzáfogtam a teraszon pakolni, ide rakni, oda tenni. Húzni vonni, emelni. Aztán be a kis helyiségbe a teraszon. Tök jól éreztem magam.

Amikor kinn végeztem, akkor bementem a konyhába: Kirángattam a hűtőt a helyéról, az asztalt, a szekrényt, a gázsütőt...és takarítottam. Mígnem úgy maradtam. Azaz meghúztam a derekam.

Vagányan most totál le vagyok lassúval és most úgy megyek, mint egy kismama. Lassan, óvatosan, minden mozdulatot kétszer meggondolva, nyögve...vánszorogva.

Úgy most biztosan megfelelnék a védőnőnek, mert éppen a minap említette, hogy nem vagyok egy mindennapos kismama. Neki is szokni kell a gondolatot, hogy babánk lesz, mert én hipp-hopp ott vagyok...aztán meg már csak a füstöt látja utánam.:-)))

Na azt hiszem most nézhet, mert nagyon lassan megyek és kelek.:-(((

Szóval vagány csaj vagyok én, de legközelebb, előre kellene gondolkodni, vagy óvatosabban hozzáfogni a dolgokhoz.:-)))